Küldj képeslapot!

Többekkel is beszéltük már, hogy sokszor elég demoralizáló a postaláda kinyitásának napi rutinja, amiből főként csak számlákat és mindenféle hirdetést szedünk ki.
Szóval, küldjünk néha egy-egy szép képeslapot is egymásnak!
Egyrészt elkészíthetjük őket, személyessé tehetjük, mint ahogy egy levéltartót is!

Fali mécsestartó

Mdf-ből készült ez a falra is akasztható mécsestartó, ami egyébként kis polcként is használható.
Igazából már sürgetném a tavaszt, ezért is választottam hozzá ezt a visszafogott színű, tavaszi hangulatú képet.

A krém kifogyott ebből a tégelyből, így ez is új ruhát kapott.

A tegnapi foglalkozáson is feliratokkal láttuk el a tárgyakat.
Ízelítőül néhány kép:

 

Részletes beszámoló a foglalkozásról itt olvasható.

Ágon ülő madarak

Egyszerű díszítést készíthetünk gyertya köré, faliképre, üvegre, vagy amire tetszik, egy A4-es méretű papírlap, ceruza és olló segítségével.
A fehér lapból kivágott minta tetszőleges színűre megfesthető, vagy már eleve mintás papírból érdemes kivágni!

1. Hajtogass össze egy papírlapot a fenti ábra szerint.

2. Rajzold át a mintát az ábra szerint, és vágd körbe!

3. Ha kinyitod a papírt, négy, ágon ülő madárkát kapsz!

Persze, egyenként is használhatjuk a madár motívumot.

Ha címkeként ragasztanád föl, íme két változatban:

Alapötlet: Agence Eureka

Szappanok és kencék

Az egy dolog, hogy kémiából mindig éppenhogy átcsúsztam a suliban, egyszerűen nem ment be a fejembe. Az meg kész tragédia volt, hogy az egyetemen két szemeszteren keresztül próbálkoztak nálam a víz kémiájával - mondanom sem kell, teljesen reménytelenül (és nyomtalanul).
Ezt csak azért jegyzem meg itt, mert láttam a tévében egy jó kis kreatív műsort, amiben szappant készítettek és gyorsan lejegyeztem a receptjét - de ki nem próbáltam még és egyéb megjegyzést sem tudok hozzá fűzni.
De, ha van valakinek bevált szappanreceptje, örülnék neki! (Ide küldheted.)

Recept a tévéből

900 ml víz
295 gr marószóda
Ezeket egy műanyag tálban addig keverjük, amíg fel nem melegszik.
Védőszemüveg és gumikesztyű használata kötelező!!!
615 gr kókuszolaj - vagy más növényi olaj
800 mg napraforgóolaj
800 mg olívaolaj
Az olajokat az előző masszához öntjük és legalább 40 percig kevergetjük. (Nem kell főzni, vagy ilyesmi!!!)
20 gr citromesszencia
egy marék szárított petrezselyemzöld
Ez utóbbi két hozzávalót is beletesszük, majd átöntjük egy téglalap alakú műanyag formába. Jól betakarjuk és hagyjuk lassan kihűlni. Hat hétig pihentetjük. Végül kiborítjuk a formából, felszeleteljük és csomagoljuk.
A tévében nagyon jól nézett ki!

Viszont találtam egy jó kis magyar nyelvű oldalt, ahol mindenféle házi készítésű kozmetikum receptje megtalálható. Kattints ide.
A szépen díszített üvegeinkbe, tégelyeinkbe az itt olvasható krémeket, egyebeket is be lehet tenni! (Legalább tudjuk, mi van benne!)

Minden eshetőségre, készítettem egy szabadon letölthető, kinyomtatható és saját célra felhasználható szappancímkét.

Fotók: hemlockspringscottage.com, nebraskahistory.org, peoniesfrogswine.blogspot.com, handmadelavendersoap.blogspot.com

Felirat készítése

Egyes vintage stílusú tárgyak nélkülözhetetlen díszítő eleme a fekete-fehér felirat.
Egy-egy szót, vagy rövid szlogent előrajzolás után ecsettel is meg lehet festeni, de ez komolyabb kézügyességet igényel.
Az idei első Nyitott Műhely-foglalkozáson olyan tárgyakat fogunk készíteni, amelyek egyik eleme a felirat.

A foglalkozásról bővebb tájékoztatót itt olvashatsz.

A betű

Édesapám a helyi újságnál dolgozott, ezért gyerekkoromban sokszor tébláboltam a szerkesztőségben és olykor a nyomdában is. Visszagondolva arra, hogyan is dolgoztak akkoriban, technikai értelemben ma már fényévekre járunk.

A számítógép előtt ülve, eszembe jutott a szerkesztőség folyosója. Egy eklektikus stílusú, régi házban volt, a folyosóról nagy, masszív fa ajtók nyíltak. Minden szobából írógép kopogása hallatszott (nem, nem elektromos, hanem még a „régi”, szalagos, olyan kerek, fekete billentyűkkel, amelyeket már lenyomni is kész bravúr volt, nemhogy még gépelni is velük.)

Klárika néni a főszerkesztő titkárnője volt. Gyermekbénulással született, így pici, törékeny termetű volt. Az irodában fekete könyökvédőt hordott (sokat gépelt indigóval, aminek a tintájától minden maszatos lett) és az asztalán katonás rendben sorakoztak a grafitszínű és piros ceruzák, késsel vékonyra hegyezve - ezeket
mindig megnéztem. Emlékszem a betűire - milyen szépen írt!
Klárika néni házának kertjében, a nagy fenyőfa alatt, szalmavirágok nőttek, mindenféle pompás színben, amit nagyon szeretett, mert tartós virágok voltak... Finomlelkű, művelt, tüneményes néni volt.

Sok éven keresztül ragasztgatta több nagy könyvbe édesapám grafikáit, amelyek az éppen aktuális újság illusztrálásához készültek, mert akkoriban a fényképek mellett nagyon fontosak voltak a grafikák, ráadásul minden főcímet, címet, illusztrációt meg kellett rajzolni (no, igen, szövegszerkesztő sem volt…).

Sok év távlatából, szeretném most megköszönni Klárika néninek, hogy kitartó türelemmel archiválta ezeket a rajzokat, így most részem lehet egy kis időutazásban.
Míg lapozgattam a könyvet, elnéztem a rajzolt betűk hihetetlen változatosságát. Nem volt számítógép, nyomtató, digitális fényképezőgép, vagy sablon, csak tus, ceruza, vonalzó és rajzpapír. Minden vonal egy-egy mozdulat. Minden megrajzolt betű sok tudás és tapasztalat.

A betűk az arányok, a harmónia és a szépség mindennapi, nélkülözhetetlen csodái!

A nyomdában újságillat volt (a papír, az ólom, a gépzsír és a festék illata keveredett). Apa a telex-szobában várta a hírek érkezését, amit frissiben kellett korrektúrázni és vinni is a szedőgépekhez. Nem állt rendelkezésre fax, e-mail, stb., mindent papíron kellett megtervezni és kiszámolni. Papíron készült el az oldaltükör, milliméteres pontossággal beosztva, mi hová kerül a lapon és a tördelőmester ez alapján dolgozott. A gépszedő a szöveg minden egyes betűjét begépelte a szedőgép billentyűzetén, ami az így leütött sorokat kiöntötte ólomból (vagyis ennek a tükörképét). A tördelő nyomdász elhelyezte az ólomhasábokat egy tálcán (a nyomda nyelvén hajón). Így állt össze az újság, sok ember aprólékos munkájával. Először elkészült egy kefelevonat, „próbanyomat”, amit át kellett nézni (helyesírási hibák, elütések, stb.) és csak ezt követően mehettek a hajók a további nyomdai munkálatokhoz. Egy ilyen tálca (vagyis egy újságoldal) kb. 60 kg volt.
De, ez már egy másik történet.

Akkor még egy másik világot éltünk - sok szempontból.
Ezek a rajzok és betűk már csak a múlt egy-egy darabja, mint a mechanikus írógépek is csak történelem.

Íme, néhány kreatív újrahasznosítási ötlet:

Fotók: Re-Kreatív archívum, giftys.wordpress.com, areyouhappyatwork.wordpress.com, crestock.com, fromoldbooks.org, ringoblog.com, gemmabeads.blogspot.com