A betű

Édesapám a helyi újságnál dolgozott, ezért gyerekkoromban sokszor tébláboltam a szerkesztőségben és olykor a nyomdában is. Visszagondolva arra, hogyan is dolgoztak akkoriban, technikai értelemben ma már fényévekre járunk.

A számítógép előtt ülve, eszembe jutott a szerkesztőség folyosója. Egy eklektikus stílusú, régi házban volt, a folyosóról nagy, masszív fa ajtók nyíltak. Minden szobából írógép kopogása hallatszott (nem, nem elektromos, hanem még a „régi”, szalagos, olyan kerek, fekete billentyűkkel, amelyeket már lenyomni is kész bravúr volt, nemhogy még gépelni is velük.)

Klárika néni a főszerkesztő titkárnője volt. Gyermekbénulással született, így pici, törékeny termetű volt. Az irodában fekete könyökvédőt hordott (sokat gépelt indigóval, aminek a tintájától minden maszatos lett) és az asztalán katonás rendben sorakoztak a grafitszínű és piros ceruzák, késsel vékonyra hegyezve - ezeket
mindig megnéztem. Emlékszem a betűire - milyen szépen írt!
Klárika néni házának kertjében, a nagy fenyőfa alatt, szalmavirágok nőttek, mindenféle pompás színben, amit nagyon szeretett, mert tartós virágok voltak... Finomlelkű, művelt, tüneményes néni volt.

Sok éven keresztül ragasztgatta több nagy könyvbe édesapám grafikáit, amelyek az éppen aktuális újság illusztrálásához készültek, mert akkoriban a fényképek mellett nagyon fontosak voltak a grafikák, ráadásul minden főcímet, címet, illusztrációt meg kellett rajzolni (no, igen, szövegszerkesztő sem volt…).

Sok év távlatából, szeretném most megköszönni Klárika néninek, hogy kitartó türelemmel archiválta ezeket a rajzokat, így most részem lehet egy kis időutazásban.
Míg lapozgattam a könyvet, elnéztem a rajzolt betűk hihetetlen változatosságát. Nem volt számítógép, nyomtató, digitális fényképezőgép, vagy sablon, csak tus, ceruza, vonalzó és rajzpapír. Minden vonal egy-egy mozdulat. Minden megrajzolt betű sok tudás és tapasztalat.

A betűk az arányok, a harmónia és a szépség mindennapi, nélkülözhetetlen csodái!

A nyomdában újságillat volt (a papír, az ólom, a gépzsír és a festék illata keveredett). Apa a telex-szobában várta a hírek érkezését, amit frissiben kellett korrektúrázni és vinni is a szedőgépekhez. Nem állt rendelkezésre fax, e-mail, stb., mindent papíron kellett megtervezni és kiszámolni. Papíron készült el az oldaltükör, milliméteres pontossággal beosztva, mi hová kerül a lapon és a tördelőmester ez alapján dolgozott. A gépszedő a szöveg minden egyes betűjét begépelte a szedőgép billentyűzetén, ami az így leütött sorokat kiöntötte ólomból (vagyis ennek a tükörképét). A tördelő nyomdász elhelyezte az ólomhasábokat egy tálcán (a nyomda nyelvén hajón). Így állt össze az újság, sok ember aprólékos munkájával. Először elkészült egy kefelevonat, „próbanyomat”, amit át kellett nézni (helyesírási hibák, elütések, stb.) és csak ezt követően mehettek a hajók a további nyomdai munkálatokhoz. Egy ilyen tálca (vagyis egy újságoldal) kb. 60 kg volt.
De, ez már egy másik történet.

Akkor még egy másik világot éltünk - sok szempontból.
Ezek a rajzok és betűk már csak a múlt egy-egy darabja, mint a mechanikus írógépek is csak történelem.

Íme, néhány kreatív újrahasznosítási ötlet:

Fotók: Re-Kreatív archívum, giftys.wordpress.com, areyouhappyatwork.wordpress.com, crestock.com, fromoldbooks.org, ringoblog.com, gemmabeads.blogspot.com